Ahol a héten elérkezettnek látták az időt a nagy testű állatok kihajtására – a fontos tavaszi pillanatnak pedig mi is szemtanúi lehettünk. A két házigazda, Hajnal-Osvald Zsófia és Hajnal György a közelmúltban mutatkozott be az olvasóknak. A fiatal pár lelkiismeretességének és persze a hasonló módon gondolkodó gazdáknak köszönhetően ma már hétezer fölött van a hazai bivalyállomány. Az egyenként közel 800 kilogrammos állatok itt, a zalai dombok között még valami pluszt is kapnak: a napi simogatást, vakargatást, amiért sokszor állnak sorban a gazdák előtt.

Zsófiék már közel két hete szoktatták a zöld legelőhöz az állatokat, csütörtöktől pedig kitárult a tér, és megnyílt számukra a 60 hektáros terület.

A szabadtartású állatok télen a kisebb, beállóval ellátott területen voltak, többnyire száraz lucernát és réti szénát ettek. A nyári táplálkozásuk jóval változatosabb. A környező dombokon legalább százféle fű, gyógynövény nő.

– A természet sajnos pár éve kicsit megbolondult – mondja György. – A paraszti kultúrában szokásos Szent György-napi kihajtáskor régebben mindig tarkállottak már a legelők. Idén elég esős volt az időjárás, mi ezért döntöttünk úgy, hogy két héttel később hajtunk. Télen, kora tavasszal mindig körbejárjuk a területet, megfoltozzuk a vadak által megbontott kerítést. A bivalyokat először a zöld fűhöz szoktatjuk, ők naponta végigjárják a területet, megkeresik a számukra idilli helyet. Melegebb napokon a delelő csorda a fák árnyékába húzódik, dagonyázni pedig a téli szálláshelyükön lévő vízhez térnek vissza. Figyelünk legeltetéskor, hogy ne vegyünk el többet a természettől, mint amit nyújt nekünk. A létszámot is szinten tartjuk, hogy kényelmesen elférjenek, megéljenek ekkora területen. Úgy látjuk, a bivalyok jól érzik magukat egész évben.