Ahol lehet, ott a természetes növénytakaró meghagyására biztatja a lakosságot a kiskunhalasi Zöld Közösségért Természetbarát Egyesület. A téli álmukból ébredező méheknek és egyéb beporzóknak éltető táplálékot jelentenek ugyanis a gyepfelületek. A környezetvédők Kiskunhalas közterületein is megpróbálnak néhány mintaterületen úgynevezett méhlegelőket létrehozni. Nem indokolt mindenhol a vadvirágos területek tarra vágása, sőt, kárt is tehetünk vele az élővilágban. A városi ember azonban a gyepben előforduló számos vadvirágfajt, mint például pitypangot, százszorszépet vagy az árvacsalánt ellenséges gyomnak és rendezetlenségnek tartja.

– Megszállott nyírással pusztítjuk úgy, hogy közben helyette a helyi környezeti feltételeknek kevésbé ellenálló virágokkal helyettesítjük őket. Rengeteg energiát elpocsékolva nyírjuk, locsoljuk, gyomirtózzuk a gyepet csak azért, mert a homogén, rendezett, divatos látványhoz szoktunk hozzá – részletezte a problémát Greguss Viktor, a Zöld Közösségért Természetbarát Egyesület egyik alapítója.

A természetes talajtakaró gyepelemek ellen harcolni azért is haszontalan, mert ezek a fajok a helyi környezeti adottságokhoz alkalmazkodva zöldítik, színesítik, éltetik a talajfelszínt. Ráadásul az eredeti nyüzsgő életközösséget így, egy emberi beavatkozás nélkül életképtelen, homogén, szinte halott zöldfelületre cseréljük.

– Sokan bele sem gondolnak, hogy az intenzíven művelt kerti, közterületi gyepek mennyire környezetterhelőek. A folyamatos locsolás, gazolás, gyomirtózás, permetezés, műtrágyázás, gyepszellőztetés, nyírás és a levágott nyesedék elhordása rengeteg energiát igényel. Ebbe belegondolva nem is meglepő, hogy még a műfű is inkább környezetbarát, mint egy intenzíven gondozott gyepfelület – hangsúlyozta Greguss Viktor.

A környezetvédő kiemelte ugyanakkor, hogy nem minden gyepfelületen megengedhető a vadvirágok növekedésének szabadon hagyása, de például a városban van több olyan terület, ahol békésen elférne egy kisebb méhlegelő. Ezt az egyensúlyt szeretnék megteremteni Kiskunhalason.

– Vannak szabályok, amiket be kell tartanunk. Például tíz centiméternél nagyobb fű nem hagyható, mert azért szól a közterület-felügyelet, de akkora magasságra néhány helyen nyugodtan meg lehet hagyni a gyepet. Terveink szerint a város közterületein is lesz majd pár ilyen mintaterület, úgynevezett méhlegelő – számolt be a terveikről Greguss Viktor.

Ha teret és időt adunk a gyepben fejlődő szezonális vadvirágoknak, sokat segíthetünk a mára drasztikusan megfogyatkozott számú pillangó- és méhfajoknak.

A halasi környezetvédők ehhez néhány hasznos tanácsot is adtak a lakosságnak. Javasolják méhlegelővirágmag-keverék vetését az arra alkalmas gyepfelületekre, valamint az időben eltolt és több részletben végzett nyírását az összefüggő, nagyobb területeknek. Ezzel folyamatos menedéket, menekülési és táplálkozóhelyet biztosíthatunk a gyep élővilágának. Emellett a kevesebb nyírás kevesebb befektetett energiával és munkával jár, ami jelentősen csökkentheti a gyepre fordított költségeket.