Augusztus már bőven a madárvonulás hónapja. Gyülekeznek a fecskék, nagy csapatokban vonulnak a gyurgyalagok, sőt a gólyáink nagy része is már úton van Afrika felé. A laikusok számára kevésbé ismert madárcsoport, a partimadarak képviselői is már érkeznek északi kötőterületeikről, hogy megálljanak pihenni és táplálkozni az ekkorra többnyire száradóban lévő kárpát-medencei sekély, szikes tavak iszapján. Cankók, lilék, szalonkák, partfutók, godák, pólingok, és még lehetne sorolni a különböző, többnyire hosszú csőrű és hosszú lábú fajokat, melyek az sekély vizek partján, a nedves iszapban élő különböző élőlények vadászatára specializálódtak. Sok, egymástól nem is olyan könnyen elkülöníthető, hosszú távú vonuló madárfaj tartozik közéjük, így a madarászok nagy kedvencei; egy-egy nagyobb iszapfelület augusztusban jó eséllyel rejt valamilyen ritkaságot.

A pazarló vízgazdálkodásnak és az egymást követő száraz éveknek köszönhetően egyre lejjebb süllyed a vízszint szerte a Kárpát-medencében, sorra száradnak ki a tavaink, különösen a Homokhátságon. 2015-ös rekultiválása óta a Jókai utca melletti tavak sem voltak még ilyen alacsony vízszinten. A felszínre került, ott hagyott rengeteg építési törmelék és egyéb hulladék mellett, hatalmas iszappadok láthatóak a mederben, rengeteg tápláló féreggel, lárvával.

2021.08.10-én az esti órákban egy Magyarországon rendszeresen átvonuló, de kifejezetten ritka madarat sikerült megfigyelnünk a rekultivált tavon. A vékonycsőrű víztaposó egy fiatal egyede úszkált, fürdött, tollászkodott jó látási viszonyok között, melyről videófelvételt is sikerült készítenünk. Ez a messzi északon fészkelő, a telet Afrikában töltő madár többnyire a tengerpartokon szokott vonulni, de minden évben elvetődik néhány példánya Magyarországra is. Idén tavasszal egy példánytó Apajon, egy pedig Polgár település határában került elő, de az őszi vonulási időszakba egyelőre ez a halasi az első észlelése a fajnak idehaza (birding.hu), és egyben az első megfigyelése is Kiskunhalas térségében. A madarat másnap reggel már nem találtuk vissza, vélhetően tovább állt. Minden esetre amíg teljesen ki nem szárad a tómeder és akad nedves iszapfelszín, egészen októberig érdemes lesz kijárni és nézelődni hátha újabb ritkaság is megpihen itt.